Az MME Budapesti Helyi Csoportjának Blogja


A rétisas vadászata avagy az adonyi madarásztúra legszebb pillanatai

Posted in Beszámolók Szerző: mmebudapest - 2012/10/15

Őszi túránkat a Budapesthez közel eső adonyi halastavakhoz vezettük.
A vasútállomástól induló túra első perceiben már meg is pillanthattunk egy télire hozzánk érkező vendéget, a nagy őrgébicset. A szántóföld felett átívelő villanydrótra ült fel, ahonnan alkalmanként a földre „hullott” egy-egy rovarzsákmányért. Amikor azonban a területre tévedt egy szajkó, akkor kis termetét meghazudtoló módon erőteljesen támadta és rögtönzött légiparádét mutatott be a 28 főt számláló madarászcsapatunknak. A percekig tartó üldözést, sokszori rávágást a szajkó megunta és távozott a területről. Nem sokkal ezután barázdabillegetőket, egerészölyvet, kenderikét is megfigyelhettünk. A kellemes időnek köszönhetően a búbos pacsirta szép énekében is sokszor gyönyörködhettünk a túra ideje alatt. A nap sokszor ugyan a felhők mögött bujkált, ám amikor előbukkant, akkor a tengelicek egy csapata is énekelni kezdett. Egy elhagyott gazdaság mellett elhaladva rozsdás csukot, cigánycsukot és házi rozsdafarkút is láthattunk. A tórendszer széléhez érkezve a távolban már sok nagy kócsagot valamint szürke gémet figyelhettünk meg, melyeket később kisebb távolságból is láthattunk. Az egyik tóban az alacsony vízállásnak köszönhetően sok iszappad alakult ki, aminek köszönhetően havasi pityereket, kis liléket, egy szürke cankót, több pajzsos és füstös cankót, illetve sárszalonkát mutathattunk meg minden érdeklődő gyermeknek és felnőttnek. Ezek a partimadarak hagyományosan kézi távcsővel nehezen megfigyelhetők, hiszen jellemzően nagyobb távolságra helyezkednek el, így mindenkinek élményszámba ment a teleszkópos megfigyelésük.
Az igazi csemege azonban csak most következett!
A vízen nagy számban pihenő nyári ludak hirtelen felrepültek. A riadalom okozóját is hamarosan láthattuk, egy öreg rétisast. Sok alkalommal csak átrepülnek a tavak felett, ilyenkor a riadalom hamar elül és a madarak visszaereszkednek a vízre, ám ez alkalommal a rétisas támadásba lendült és egy kárókatonát igyekezett volna elkapni. A támadás sikertelenül végződött, a ragadozó beült a tó iszapos partjára, ám nem sokáig időzött itt, felrepülve újra megpróbálta elejteni ugyanazt a madarat, amely azonban ügyesen menekült, folyamatosan a víz alá bukva verte vissza a rétisas támadásait. A ragadozó a kifárasztásos technikát próbálta alkalmazni, amely során az újra és újra felszínre bukkanó madárra rávág, mely így nem tud megfelelően lélegzetet venni és kifáradva egy alkalommal már nem tud idejében lebukni a rávágó sas elől. A sas többszöri próbálkozás után feladta, ám szerencséjére kicsivel odébb egy nagyobb halat pillantott meg, amint az az alacsony vízben rövid időre fennakadt az iszappadon. Ráereszkedett, és miután biztonságos fogást talált rajta, egy lábával tartva kirepült vele a partra, ahol nekilátott a lakomának. A jelenetet észrevette 2 dolmányos varjú és a sas mellé ereszkedve, néha kicsit bosszantva őt próbáltak potyafalathoz jutni.
A sasos élmények ezzel nem értek véget, mert később 2 példányt láthattunk még, melyek egymás mellett üldögéltek egy fa tetején.
A récefélék közül láthattunk csörgő, fütyülő, kendermagos, kanalas és tőkés récét.
A vízimadarak közül érdekes módon hiányzott a hattyú, melyből 1 példány sem került távcső elé, és a vártnál kevesebb volt búbos vöcsökből is. Kisebb „testvéréből”,  a kis vöcsökből viszont 10 fős csapatot láthattunk.
A nádasnak köszönhetően barkóscinegék, függőcinegék is jelen voltak ám csak a hangjukat hallhattuk, megpillantani nem sikerült őket. A környező bokrokon, fákon őszapók, szén- és kék cinegék és mezei verebek mozogtak. A levegőben pedig kb. 800-900 példányos örvös galamb csapat légibemutatóját csodálhattuk meg.
A túra befejező szakaszához érve a fán pihenő balkáni gerlék között egy furcsa színezetű gerle is felbukkant. A rossz pozíció és fényviszony miatt bizonytalan volt a gerlefaj beazonosítása, ám hasonlóságot mutatott a keleti gerlével. Ez a faj eddig 2 alkalommal fordult elő hazánkban,  így nagy izgalmakat okozott néhány madarásznak, akik megpróbálták közelebbről is megfigyelni és hitelt érdemlően beazonosítani. Ez azonban nem sikerült, mert a gerle a fáról a kukoricatarlóra szállt és ezután már nem sikerült megtalálni teleszkópokkal sem.
A túráról mindenki sok élménnyel térhetett haza, és biztosak vagyunk abban, hogy aki látta a rétisas vadászatát, annak örök emlék marad ez az Egyesületünk által szervezett madarász kirándulás. Köszönet a túra vezetőinek!
A túráról Frekot Erika beszámolóját is ajánlom figyelemetekbe!

A három halastó közül kettő alacsony vízen volt, ahol sok réce, lúd és partimadár mozgott. (Fotó: Balogh Katalin)

A tavakat tápláló csatorna hídjáról nagy kócsagokat és cigánycsukokat figyeltünk meg. (Fotó: Frekot Erika)

A tó partra érve hosszasan figyelhettük az akkor még nyugodtan pihenő és táplálkozó madarakat. (Fotó: Balogh Katalin)

Egyszer csak felrepült a tavon pihenő mintegy 800 lúd. (Fotók: Mecseki Attila)

Hamarosan megpillantottuk a riadalmat okozó rétisast is. (Fotó: Mecseki Attila)

Szöveg: Kincses László

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: