Az MME Budapesti Helyi Csoportjának Blogja


Tápiószecsői túránk beszámolója

Posted in Beszámolók Szerző: mmebudapest - 2011/04/21
Tags:

Áprilisi nagy kirándulásunk ezúttal a Tápiószecsői halastavakhoz irányult. A népi megfigyelésekhez méltóan ez alkalommal is igen „bolondos” volt az áprilisi időjárás, hol szeles, hol napos, hol felhős, ám összességében szép időnk volt. Április közepén járva a vonuló madarak közül talán legjobban egy halászsas megpillantását várta az összegyűlt 40 fős csapat, amely nem is váratott sokáig magára. A tórendszer felett többször is elrepült a halászsas, remek megfigyelési lehetőséget biztosítva minden egybegyűltnek. Különleges élményt jelentett sokak számára, hogy 5 erdei cankó is egészen közelről megfigyelhető volt amint egy lecsapolt tómeder iszapjában keresgéltek. Ugyanitt szürke gémek, nagy kócsagok is láthatóak voltak. Ragadozók közül a Barna rétihéjából több példányt is láthattunk, ám vörös vércse, karvaly és egerészölyv is látható volt a területen. Sokan vártunk valamely gólya megjelenésére is és nem is hiába, mert először 1 példány, majd később még 2 példány fehér gólya vitorlázott át felettünk. A nádasokkal szegélyezett halastó hangulatát csak fokozta a bölömbika újra és újra hallható hangja. A nyílt vízfelület leggyakoribb madara a búbos vöcsök volt, ám kis vöcsökkel, böjti récével, cigányrécével, barátrécével, valamint a víztükör felett elsuhanó jégmadárral és billegető cankóval is találkoztunk. Énekesmadarak közül keveset láthattunk a túra első szakaszában, közülük említést érdemel még a túra első méterein látott füsti fecske és molnárfecske. Később azonban többek között találkoztunk cserregő nádiposzátával, nádi sármánnyal, csilpcsalpfüzikével, őszapóval, cigánycsukkal, barátposzátával, vörösbeggyel, csicsörkével. A túra utolsó fél órája tartogatott még néhány nagyon szép madarász élményt, hiszen ekkor hallottuk meg a fülemülesitkét énekelni, majd rá egy perccel megszólalt a kis vízicsibe is több alkalommal. Alig 100 métert sétálva ezek után a fülemüle is csattogni kezdett, igaz csak néhány alkalommal. Az utolsó pár száz méteren pedig a fekete gólyát láthattuk amint felkelt egy tómederből és lassú szárnycsapásokkal emelkedve „búcsúzott” el tőlünk.
Szöveg: Kincses László

Találkozó a vasútállomásnál (Fotók: K. Szabó Attila)

Madármegfigyelők a halastavak partján

Tájképileg is szép területen járt a csapat

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: